Ma vége lett az iskolának és őszi szünet kezdetét veszi. El kell gondolkodjak mit csináljak ebben a nyolc napban főleg hogy megyek a nagyszüleimhez. Nincs kedvem de muszáj. még annak örülök hogy apa elvisz engem. Tiszta szerencse. Míg ezen gondolkozok hirtelen megszokásból a kulcsom kapom elő de mire a zárba helyezném kinyílik az ajtó.
-Apa! A frászt hozod rám-dörmögöm.
-Neked is szép napod lányom!-fogad örömteljesen.
Beljebb megyek és szokásom szerint mindent ledobálok.
-És mi volt ma veled kislányom?
-Semmi különös. beleléptem a pocsolyába. De apa mit szeretnél csak akkor hívsz kislányomnak ha valamit be szeretnél jelenteni.
-Hát kislányom.-közbe megszólalt a csengő és apa egy mozdulattal már ott is termett.
Kinyitotta az ajtót és egy gyönyörű harmincas éveiben járó hölgy lép be. Apa ránéz és nem szól semmit hanem beljebb vezeti.
-Szia gyönyörűség! Helena vagyok. - És mosolyogva nyújtja felém kezét.
-Jó napot! Vanessa Crawford vagyok. - Teszem bele a kezeim az övébe.
Hirtelen apára nézek és szokásom szerint csípőre tett kézzel várom a magyarázatot.
-Kislányom. Ő itt Elena. El szeretnénk neked mondani valamit. - Ezzel átölelte a gyönyörű hölgyet.
Egyből a sírás és az öröm fojtogatott.
Na de nézzük is mi történt három évvel ezelőtt.
" Egy nap az iskolába indultam. A nap teljesen átlagosan telt. Én nagyon izgultam hisz ma van szüleim évfordulója. Anya és apa egyik barátjukhoz mentek egy ilyen születésnapi bulira. Nem nagyon örültek hisz egy ilyen alkalmat máshogyan ünneplik. Sőt nem is ők az ünnepeltek. Ma a legjobb barátnőmnél alszom. Így hamarabb elmentem hozzájuk. Anya egy párszor felhívott hogy minden rendben van-e. Reggel nem kellett haza sietnem és így ebédig maradtam Emilynél. Amikor ültünk volna le ebédelni akkor egyszer csak megcsörren a telefonom. Egyből kaptam a telefonhoz és vidáman szóltam bele:
-Szia nagyi! Hogy vagy?
Erre csak egy szipogó hang válaszolt:
-Kislányom! Gyere haza gyorsan. - Sírta el magát.
Nem tudtam mi történhetett.
-Mi történt? - Riadtam meg.
De erre már csak a nagy csendben álltam. Mire észbe kaptam addigra az utolsó busz is elment. Gyalogolhattam haza. Inkább futottam mert nagyon rossz volt a sejtésem. Már csak egy sarok volt hátra. Ahogy befordultam a lábaim még mentek volna de én abban a pillanatban a földre rogytam és elkezdtem zokogni. Egy idősebb szakállas úr sétált oda hozzám és kezét nyújtva így szólt:
- Vanessa Crawford?
Nem bírtam megszólalni csak a fejemet biccentettem, és tenyeremet az övébe helyeztem. Felsegített és egyenesen a házunk elé vezetett. Nem megszokott volt hiszen egy sárga csík díszelgett a házunk körül. Amikor beléptem mindenhol csak a törött öveget és sok fehér ruhás embert láttam. Amint elindultam a konyha felé megtaláltam a nagymamámat aki egy széken ülve zokogott. Odafutottam hozzá és erősen átöleltem. Egyszer csak egy férfi kéz szorítja meg a vállam és húz hátra engem.
-Apa!-kiáltok fel örömömben.
De amint hátra fordulok egyből könnybe lábad a szemem. Apának az arcán vér és lilás foltok ékeskedtek. A felkarját kötés fogta körbe. Nem tudtam mi történhetett de átöleltem. Hirtelen egy rendőr fogott meg engem és a családomat. Egy nagyobb furgonba vezetett. Amint sétáltam apától csak azt kérdezgettem hol van az édesanyám. Erre ő csak bámult a semmibe. Leültünk és az autó máris elindult. Út közben a kedves úr apukám arcát takarította. Egy nagy fékezésre lettem figyelmes és a körülöttem ülők is. Amint kiszálltunk egy nagy terembe vezetett engem egy úr. Az apukám és a mamám külön-külön ment be. Nem tudtam miért, mi történt. Leültettek és egy székre és faggatózni kezdett egy húszas éveiben járó férfi.
-Mi a neve?
-Vanessa Crawford - mondtam megszeppenve
-Hol tartózkodott tegnap délután három és hajnal kettő között.
-A barátnőmnél voltam.-motyogtam halkan.
-Nyugodjon meg nem harapok. Nem is bántok. - közölte velem lágy hangon.
-Rendben -mosolyogtam rá.
- Tudja mi történt?
-Nem. De legyen szíves elmondani.
-Ezzel még sajnos várnunk kell. Előtte még egy pár kérdésem van önhöz Miss Sparks. - szólt hozzám mély hangon
Megvoltak a kérdések és utána egy idősebb férfi is beérkezett a nagy terembe.
-Miss Crawford!
-igen? - álltam fel gyorsan
-Kérem üljön le. Nagyon nehéz nekünk is de tegnap a szülei egy rablás szemtanúi voltak. Egyik ismerősüknél, Mr. és Mrs. Wingsékhez a múlt éjjel betörtek és a szülei ezt mind látták. Amint kiderült egyből autóba ültek és hazafelé tartottak. Amint hazaértek bezárkóztak. Mr. Crawford azaz az ön apja felment átöltözni a szobába. Amikor viszont már leért csak egy fegyverlövést hallott az udvar felől. Egyből értesítette a hatóságot és a vadászfegyverét kereste a szobájában.
-Igen.-szóltam bele.
-És amire a férje leért egy ismeretlen férfi tartózkodott a házban. Mint kiderült ő volt a rabló Wingséknél is. Három fegyvergördülés történt. Az egyik az édesapja vállát a másik nem talált el senkit és a harmadik az édesanyja mellkasába fúródott. Rajta már a mentők sem tudtak segíteni.
Én ebben a pillanatban zokogni kezdtem. De a férfi azonban nem fejezte be mondandóját.
-Mielőtt az édesapját is megtámadta volna addigra a hatóság megakadályozta a merényletet és az egyik rendőrtiszt lelőtte a rablót. Amint kiderült a rabló az önök házából egymillió forintot és egy pár ékszert próbált volna ellopni. Ezt vissza adtuk édesapjának.
Mire ezt végig mondta egyszerűen nem bírtam felfogni.
-Miért? Miért pont az én édesanyámmal? - álltam fel és rákvörös fejjel ordítottam.
Amikor kiértünk a nagymamám és az édesapámat nem láttam sehol. Amint megláttam őket indultam volna oda de két rendőr és egy bilincsben fogott úr keresztezte utam. Gyorsan körbefutottam őket de amikor megláttam hogy apához vezetik úgy gondoltam nekem is hallanom kell. Amikor odaértem gyorsan átöleltem a nagyit. Amint odaértek a férfival a rendőrök az egyik férfi megszólal:
-A találat csak egy kis ájulást okozott a rablónak. Mielőtt a bíróságra mennének lenne hozzá valamilyen mondandója? - nézett apára egy rendőr.
Én nem bírtam tovább e düh hogy meggyilkolta az édesanyámat odamentem és ökölbe szorított kézzel a jobb orra és az arca közé ütöttem. Még a vér is kicsordult az orrán.
-Mit képzel maga? Hogy lehet ekkora gazember?-ordítottam a férfi fejébe.
Amikor adtam volna a másik ütést egy rendőr hátrahúzott és próbált lenyugtatni. Elvitt onnan.
Azóta sem bírom elfelejteni hogy mi történt. fél évig pszichológushoz jártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése